Próbaképp képzeljetek el egy gyilkosságot! Nem kell túlságosan belemenni a horrorisztikus részletekbe, elég egy szimpla rablógyilkosság, vagy egy megcsalt férj bosszúja felesége szeretőjén. Mondjuk fejlövéssel. Ilyenkor általában a tettes elmenekül, a holttestet felfedezik, a nyomok alapján kisebb-nagyobb nyomozás kezdődik, mely végén a gyilkost elkapják és elítélik. Máskor a gyilkos önként feladja magát, vagy egy szemtanú vallomása segíti az elkövető azonosítását.

Ez lenne a normális, protokollba illő eljárás. Azonban sokszor hallunk olyan esetekről, hogy a gyilkost nem sikerül elítélni. Még ijesztőbb, amikor a rendőrségnek ötlete sincs, ki követhette el a bűncselekményt. Az is előfordul, hogy a gyilkos eltűntette a holttestet, és talán sosem találják meg, emiatt a tettest sem sikerül, vagy legalábbis nehezebb lesz bíróság elé állítani. A legszomorúbb lehetőség talán az, amikor találnak egy holttestet, de a nyomozóknak nem sikerül kideríteni, hogy ki is az áldozat, sem azt, hogy ki ölte meg. Nem tudjuk meg, milyen életet is élt az áldozat, mivel érdemelte ki a halálát, volt-e családja, munkája, barátai. Ilyen szerencsére ritkán történik, de akkor is szörnyű, hogy egyáltalán megtörténhet.

A szegény Mercedes történetéhez azonban nehéz hasonlót találni. Ebben az esetben adott volt a rendőrség számára minden, hogy lezárják az ügyet. Megvolt a holttest, az elkövető, a gyilkos fegyver, voltak szemtanúk, bizonyítékok is, és az áldozat barátai is készségesen segítettek a nyomozóknak, hogy felderítsék a bűntény részleteit. Azt azonban lassan harminc éve sem sikerült megfejteni, hogy ki volt az áldozat!

De kezdjük az elején! 1991. július 10-ét írunk, a helyszín az arkansasi El Dorado. A kis várost alapítói annak idején igazi Kánaánnak hitték, emiatt nevezték el a mondabeli dél-amerikai országról. Valójában azonban sosem virágzott fel, csendes kis iparváros mind a mai napig, körülbelül 19 000 lakossal és mérsékelten magas bűnözéssel. 

Mercedes és McAlphin

Aznap este több segélyhívás  is érkezett a rendőrséghez. Ezekből az derült ki, hogy lövöldözés volt a rosszhírű Whitehall Hotelben, és egy fiatal nő haldoklik. A kiérkező rendőröket a hotel személyzet azonnal az egyik szobába vezette, ahol valóban vérbe fagyva találtak egy vékony, fehér, szőke, huszonéves nőt. Két golyóütötte seb volt a mellkasán. Megpróbálták újraéleszteni, de addigra már halott volt.

A személyzet és a vendégek is azt vallották, hogy láttak egy erős testalkatú fekete férfit elrohanni a szobából,a hol a bűntényt  elkövették. A nyomozók egyik első dolga volt átnézni a nyilvántartást, melyből kiderült, hogy a szobát egy bizonyos James Roy McAlphin vette ki. A recepciós vallomása igazolta, hogy itt is egy erős testalkatú, fekete férfiról van szó, tehát már meg volt, kit kellett keresni.

A másik nagy segítség a szomszéd szobában lakó vendég volt. Roy Charlie Menon elmondta, hogy ismerte az áldozatot. Mercedesként azonosította, a teljes nevét nem tudta. Elmondta, hogy a nő McAlphin barátnője volt, és pár hónappal korábban találkoztak Dallasban, Texasban. Mindketten szerettek bulizni, nem szerették a kötöttségeket, és vándorló életmódot folytattak. Azonban júniusban Mercedes véget vetett kapcsolatukban, mert elege lett McAlphin féltékenykedéséből és birtokló viselkedéséből. Egy barátnőjéhez, Andrea Cooksey-hoz költözött Arkansasba, de a férfi követte, és zaklatni kezdte.

Végül McAlphinnak sikerült rávennie a nőt, hogy június 10-én találkozzanak a Whitehall Hotel előtt. Állítólag pénzt is ajánlott Mercedesnek. Délután a találkozó létrejött, de a férfi agresszívvá vált, és megpróbálta felrángatni a nőt a szobájába. Menon épp ekkor ért a hotelhoz, és látta, ahogy McAlphin megüti Mercedest. Az többet nem ellenkezett, és felment volt barátja szobájába, a 121-esbe. Menon eközben szintén felment a sajátjába, ami az előző mellett volt, de ott a falon keresztül továbbra is hallotta a pár veszekedését. Végül két lövés vetett véget a civakodásnak. Menon kinézett a folyosóra, ahol látta, hogy McAlphin épp rohan ki a szobájából. A szomszéd benézett, msé meglátta a földön fekvő Mercedest. Addigra a személyzet is megérkezett, és hívták a 911-et.

A rendőrség kiadta a körözést a gyanúsított ellen, és pár órán belül meg is találták. Miután elétárták a bizonyítékokat, McAlphin bevalotta, hogy megütötte az áldozatot a hotel előtt, de azt állította, hogy az saját magát lőtte le. Ő csak azért menekült el, mert megijedt. Ezt azonban cáfolta, hogy Mercedesre kétszer lőttek rá, és nem volt nyoma lőpornak a kezén.

Úgy tűnt, az ügy problémamentes lesz. Annyi bizonyíték gyűlt össze McAlphin ellen, hogy a védelemnek esélye sem maradt. Azonban a halottkémi jelentésen, és azokon az információkon kívül, melyeket Menontól kaptak, nem tudtak semmit sem az áldozatról. Ezért még mielőtt elkapták McAlphint, felkutatták Andrea Cooksey-t. Ő sem tudta Mercedes vezetéknevét, viszont megmutatta, hol vannak a holmijai. A nyomozók ott megtalálták a személyigazolványát, melyen a Cheryl Ann Wick név szerepelt. A nyomozók ezt elkönyvelték, majd elkezdték felkutatni az áldozat családját.

A nyomok Minneapolisba, Minnesotába vezettek, Az arkansasi rendőrség odament, hogy a protokollt követve értesítsék az áldozat családját. Ám amikor sor került rá, kellemetlen meglepetés várt rájuk; a Wick család bemutattta nekik az igazi Cheryl Wicket. A nő, aki megszólalásig hasonlított az áldozatra, eleinte értetlenül állt a kialakul helyzet előtt. Végül eszébe jutott, hogy évekkel korábban ellopták a papírjait a Party Timeban abban a sztriptízbárban, ahol dolgozott. Ugyanakkor nem ismerte fel az áldozatról készült fotókat, és nem ismert semmilyen Mercedest.

Ez a kudarc már jelezte a nyomozóknak, hogy a nő maga intézte úgy, hogy a személyazonosságát ne lehessen kideríteni, és hogy az azonosítása nem lesz könnyű. Hogy alaposabb képet kapjanak róla, felfuttatták az ujjlenyomatát az országos adatbázisban. megdöbbentő eredmény született.

Kiderült, hogy Mercedest az elmúlt egy év alatt négyszer is letartóztatták. 19991 szilveszterén állították elő először Dallasban, miután a  La Casita nevű motelben prostitúción kapták. Január 26-án is ugyanebben a városban tartóztatták le, szintén prostitúcióért. Február 8-án a Carousel motelből vitték be nyilvános kéjelgésért a texasi Garlandban. Az utolsó eljárás májusban indult el, de ezúttal már El Doradóban, Arkansas államban. Itt csekkhamisítás volt a vád. Innen óvadék ellenében szabadult, és a rendőrség már csak a gyilkosság helyszínén látta viszont.

Ez a szál azonban nem vezetett konkrét eredményhez, ugyanis az aktákból kiderült, hogy a nő mindegyik ügynél a Cheryl Ann Wick nevet használta. Végül néhány nyomozó leutazott Texasba, hogy kihallgassák azokat az embereket, akikkel a nő kapcsolatban állhatott. 

Ugyan a kikérdezettek mind Dallasban, mind Garlandban segítőkészek voltak, az ügy minden vallomással csak még bonyolultabbá vált. A fő probléma az volt, hogy alig lehetett két olyan személyt találni, akik ugyanazon a néven ismerték a nőt. A végső összeszámlálásnál hét név került elő, melyet a nő használt: Mercedes (ez volt a művészneve sztriptíztáncosként és prostituáltként), Cheryl Ann Wick (ezt használta hivatalos helyeken), Kelly Karr, Kelly Lee Carr, Shannon Wiley, Sharon Wiley, Cheryl Kaufman. Utólag mindegyik névről kiderült, hogy hamis.

A nő által előadott történetekkel sem volt több szerencséjük. Andrea Cooksey-tól annyit tudtak meg, hogy egy klubban találkoztak. Mercedes azt mondta neki, hogy régen sztripperként dolgozott (ezt a nyomozóknak még sikerült bizonyítani), illetve volt két gyermeke, akiket az anyjánál hagyott. Anya és lánya állítólag nem jöttek ki jól egymással. Cooksey-nak nem volt információja arról, hogy a nő honnan származott, csak annyit tudott, hogy nem El Doradóban született.

A többi ismerős merőben másmilyen történetet adott elő. Mercedes azt mondta nekik, hogy tagja a Tanúvédelmi Programnak, mivel az apja maffiózó volt. Megint mások szerint a nő bevallotta, hogy bakrablásokat követett el, és körözik a keleti parton.

Volt olyan története is, hogy egy fekete férfi segítségével kamionosokat rabolt ki. Ő prostiuáltként megállásra késztette a kamionosokat, a férfi pedig helyben hagyta őket, és elvittek a járművekből mindent, ami mozdítható volt.. Ez csak akkor ért véget, mikor az egyik áldozatuk belehalt a támadásba. Ez a történet ragadta meg leginkább a nyomozók fantáziáját, ugyanis Oklahomában valóban elkövettek egy hasonló gyilkosság. Dwayne McCorkendale-t 1988. november 12-én lőtték le, holttestét a kamionja mellett találták meg. Mivel hiányzott némi pénz az áldozat pénztárcájából, az ügyet rablógyilkosságnak könyvelték el. A környéken láttak egy fehér nőt, egy fehér férfit és egy fekete férfit, akik felmerültek lehetséges gyanúsítottként, azonban nem sikerült azonosítani őket. Az ügyet sohasem oldották meg, így az sem zárható ki, hogy Mercedesnek valóban köze volt a bűntényhez.

Dwayne McCorkendale a lányaival

A nyomozás előrehaladtával természetesen a sajtó érdeklődése is megjelent. A nő képei megjelentek több déli újságban is, El Doradóban pedig valóságos híresség lett belőle. Így persze megjelentek azok az olvasók, akik úgy vélték, információjuk van a nőről. Ezek legtöbbje nem segítette az ügy megoldását, sokuknak nem is volt köze Mercedeshez, de előkerültek hasznos új információk is. Utóbbiak egyike volt, mikor kiderült, hogy a nő az Üdvhadsereg önkéntese volt annak eldoradói bázisán. Munkatársai elbeszéléseiből az derült ki, hogy a nő egy dallasi hajléktalan-menedéken lakott egy darabig. Azt is állította, hogy van egy lánya, akit évekkel korábban elvettek tőle, és azért nem kaphatja vissza, mert nem adhatja meg az igazi leánykori nevét a hatóságoknak. Ennek okát azonban nem indokolta meg.

A nyomozók valamennyi történetnek utánamentek, de semmi konkrétat nem találtak. Ugyan a Dwayne McCordendale-féle szálat nem sikerült kizárni, bizonyítani sem. Eznfelül nem találták a nő nyomát sem a mafiában, se a Tanúvédelmi Programban, sem a keleti parton, sem a hajléktalanszállón, se semelyik hatóság adattárában.

Mivel jobbat nem tudtak, a nyomozók McAlphint kezdték faggatni. A férfi azonban nem volt segítőkész. Semmit nem volt hajlandó elmondani a nőről, amíg a nyomorók nem tettek meg érte "valamit". A többórás kihallgatáson csak annyit árult el, hogy találkozott Mercedes anyjával és nővérével, amikor Floridában nyaraltak.

McAlphinből semmit sem tudtak kihúzni. Hónapok alatt az egyetlen, amit beismert, az az volt, hogy ő ölte meg. Végül vádalkut kötött, és tizenöt év börtönre ítélték. A férfi letöltötte büntetését, de nem sokkal később újra börtönbe került, ezúttal más bűncselekmények miatt. Nem sokkal ezután kapcsolatba lépett a nyomozókkal, és azt mondta, négyezer dollárért hajlandó felfedni a nő valódi személyazonosságát.

Hogy megmutassa, szándékai komolyak, hajlandó volt kisebb információkat kicsepegtetni, mielőtt megkötik az alkut. Elmondta, hogy a nőt 16 éves kora óta prostitúcióra kényszerítette egy fekete férfi, akibe akkoriban szerelmes volt. Később megszabadult ettől a férfitól, de innentől már saját akaratából űzte az ősi mesterséget. Egyszer állítólag Mexikóban el akarták adni lánykereskedőknek, amit csak úgy tudott elkerülni, hogy beédesgette magát egy Jeffrey Davis nevű, "JJ" néven striciként dolgozó férfihoz. Később elszökött egy Tyrone nevű stricivel. McAlphin azt is állította, hogy Mercedes három gyermekkori barátnője, Julie Ann Moseley, Rachel Trlica és Lisa Renee Wilson mind Dallasban élnek, és lánykereskedők foglyai. Azt is hozzátette, hogy rengeteg információval rendelkezik még az áldozatról, és ha felfedik Mercedes személyazonosságát, több további megoldatlan ügyre is fény derülhet.

A nyomozók úgy vélték, hogy McAlphin hazudik, mint a vízfolyás. Az alkuba végül nem egyeztek bele. Az ügyet ezután csak 2019-ben vették újra elő, amikor az újkeletű DNS-technika segítségével rátaláltak egy férfira Alabamában, aki távoli rokona lehetett az eldoradói nőnek. A férfi nem ismerte fel az áldozatot, azonban azt elismerte, hogy külsőre hasonlít más rokonaira, így talán tényleg családtagok lehetnek. Más információ azonban nem került elő. Mercedes, avagy az "eldoradói Jane Doe" személyazonossága mind a mai napig rejtély.